Melyek a mullit termikus tulajdonságai?
A mullit nevét Mull szigetéről (Skócia) kapta, ahol először írták le a természetben. Annak ellenére, hogy a természetes kőzetekben ritka, talán nincs ásványi fázis, amelyet olyan bázikusnak tartanak a kerámiákban, mint a mullit. A mullit kiemelkedő helyzetét az elmúlt években megjelent nagyszámú tudományos és műszaki közlemény dokumentálja. Ebben az összefüggésben különösen értékesek Davis és Pask, Aksay et al. és Schneider et al.

A mullit fontossága a hagyományos és fejlett kerámiákban az anyagtulajdonságokkal magyarázható: alacsony sűrűség, nagy termikus stabilitás, stabilitás kemény kémiai környezetben, alacsony hővezető képesség, valamint kedvező szilárdság és kúszási viselkedés. A mullit és mullit kerámiák egyik legfontosabb tulajdonsága, ami magyarázza magas hőmérsékletű alakstabilitását és kiváló hősokkállóságát, az alacsony hőtágulás. Adalékolatlan szinter-mullit és olvasztott-mullit, valamint Cr-adalékolt (11,5 tömeg% Cr) szerkezeti felbontású hőtágulási adatai2O3) és Fe-adalékolt szinter-mullit (10,3 tömeg% Fe2O3) nagy pontosságú Guinier röntgendiffrakciós mérésekkel gyűjtöttük szobahőmérséklet és 900 fok között. Ezek a mérések megerősítették a mullit alacsony átlagos lineáris tágulási együtthatóját (<5.5×10−6) dilatometriával meghatározott módon. A Guinier-por- és egykristályos röntgenvizsgálatok (Bond-módszer) azt mutatták, hogy a mullit enyhe változást mutat a tágulási görbe meredekségében, körülbelül 400 és 500 fok között.


