CW Scheele svéd kémikus 1781-ben fedezte fel a volfrámot. 1860 körül FA Bernoulli volfrámsav és öntöttvas reakciójával ferrotfrámot készített. A 19. század végén a vasvolfrámot tégelyes módszerrel állították elő. 1893-ban kezdték meg a vasvolfrám olvasztását elektromos kemenceblokk módszerrel.
Ferrotungsten ötvözet
1895-ben Goldschmidt szabadalmat kapott a ferrotungsten termit módszerrel történő előállítására. 1936-ban Ye Liujin (В.П.Елютин) fémtermikus módszert (ferroszilícium és alumínium) alkalmazott ferrotvolfrám előállítására. 1910-ben CM Johnson szabadalmat szerzett a wolframkoncentrátum szénnel való redukálására, hogy wolframötvözetet állítson elő acélgyártáshoz. RM Keeney 1918-ban beszámolt a ferrotfrám előállításáról kétlépcsős elektromos kemencés módszerrel (először redukció, majd finomítás) (a ferrotungsten W75%, C0,8%, Si<0.01%, P<0.01%). In 1920, J.G. Dailey reported the one-step production of ferrotungsten.
Ferrotungsten vasötvözet
Az 1950-es évek elején Gusarov (В. Н. Гусаров) a cseljabinszki vasötvözetgyárból a Szovjetunióban feltalálta a vaskivonási módszert ferrotungsten előállítására. Folyamatos legyen a termelés. A ferrotungsten előállítására a -20század közepén a következők tartoznak: elektromos kemencés vaskivonás, elektromos kemencés akkumulációs módszer és fémtermikus módszer. Az 1970-es években olyan módszerek jelentek meg, mint a volfrámfémhulladék indukciós kemencés olvasztása az olvasztó bázisú ferrotvolfrám előállítására, illetve a porkohászat ferrotvolfrám előállítására.
