A szilícium téglák felfedezése és jövője
Amióta Martin 1864-ben megépített egy szilíciumtéglából készült savas kandallós kemencét, a szilíciumtégla a kohászati iparban előkelő helyet foglal el, és hosszú ideig megőrizte elsődleges pozícióját az acélgyári tűzálló anyagok felhasználásában.
A Kínai Népköztársaság megalakulása előtt a szilíciumtégla éves gyártási kapacitása körülbelül 30,000-40,000 t volt, a Kínai Népköztársaság megalakulása után pedig A szilíciumtégla 63,000 t volt 1955-ben, ami a tűzálló anyagok teljes kibocsátásának 12%-át tette ki. 1960-ban elérte a 397 300 tonnát, ami a tűzálló anyagok teljes kibocsátásának 5%-át tette ki. Az acélgyártási technológia fejlődésével azonban a nyitott kandallós kemence alapvetően megszűnt, és az elektromos kemence tetejében használt szilikontéglát nagy alumíniumtartalmú tűzálló anyagokra vagy vízhűtéses kemence tetejére cserélték, így a szilíciumtégla szinte kivonult az acélgyártás területéről, és a fő szolgáltatási tárgy a kokszolókemence, az üvegolvasztó kemence és a nagyolvasztók forró nagyolvasztója.
